A Fő téren rendezett megemlékezésen Ruzsics Ferenc, a város polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Az emlékezésre való kötelezettségként kiemelte: az újabb generációk számára mindenkor világossá kell tenni, hogy 1956 október 23-án mi történt és miért, soha nem feledje a nemzet az ismert és névtelen honfitársak hazaszeretetből, szabadságszeretetből merített bátorságát, amitől a forradalom szép és tiszta volt.

Réthelyi Miklós miniszter ünnepi beszédében az 54 évvel ezelőtti személyes keszthelyi emlékeit is megosztotta az ünneplőkkel: a Vajda János Gimnázium végzős diákjaként élte meg a forradalom napjait.

- Az akkori Mezőgazdasági Akadémia hallgatóival együtt őrködtünk esténként a város biztonsága felett, terveztük a reménybeli jövőt - mondta. - Díszőrséget álltunk az újra felállított Festetics szobor előtt, november 1-jén felavattuk a Fehér ember szobrot. Éreztük az összetartozást, azt a boldog reménységet, ami akkor hazánkat jellemezte. -

Majd a szónok beszélt arról, hogy a megtorlásokat Keszthelyen zömmel az akadémia diákjai, tanárai szenvedték el, sokak karrierje törött derékba. A régi rend visszaállítói a városban nem a diák résztvevők, hanem az idősebbek, a forradalmi vezetők után kutattak, őket fogták el. Másutt viszont sok gimnazista számára is lehetetlenné vált a továbbtanulás.

- A gazdászok szenvedése váltotta meg a mi szabadságunkat - mondta Réthelyi Miklós. - Fagyos félelem lett úrrá a magyarokon, az emberek a túlélésre rendezkedtek be. Majd 1989-el vont párhuzamot, amikor a rendszerváltással megvalósultak 1956 októberének követelései.

Az ünnepség a forradalmi emlékmű koszorúzásával zárult, a műsorban közreműködött a Festetics Kastélymúzeum Helikon Kórusa és a Zalai Balaton-part Ifjúsági Fúvószenekar.

Szerző és fotó: Horányi Árpád, forrás: zalaihirlap.hu