- Miért pont Nagykanizsát és a zsinagógát választotta a koncert helyszínéül?
- Utoljára talán 12 éve játszottam a dél-zalai városban, s úgy éreztem itt az ideje visszatérni. A zsinagógai fellépésnek egyrészt érzelmi okai vannak, hiszen valamilyen oknál fogva szeretem a széteső félben lévő, félhomályos épületeket. No és persze a jó akusztikát. Ezen kívül úgy érzem ezzel az egzotikus környezetben található csodálatos épülettel az elmúlt 30 évben senki nem foglalkozott. Épp itt lenne az ideje...

- A koncert feltölti a közönséget és erőt ad?
- Nagyon remélem, hiszen erre a crossover (keresztezett) kultúrára állandóan vevők lennének. De azt látom, hogy a saját pátriám, Keszthely és környéke a kultúra szempontjából olykor úgy működik, mint egy 500 fős település. A télen csak a minimum jut a közönségnek, abból sem mindig a minőséggel találkoznak. Bach és a jazz viszont remek üzenet. Jól egymásra talált a két műfaj. Ráadásul utóbbi szinte az orrom előtt vált klasszikussá, hiszen a zeneművészetin ma már jazz tanszék is működik. Biztos vagyok benne, hogy újabb 30-40 év elteltével a popzene nagyjai is ebbe a csoportba tartoznak majd. De Bach papánál maradva tudom, hogy orgonaműveinek ez a fajta dzsesszesítése neki is tetszene.

- Miért pont a Talamba Ütőegyüttest választotta?
- Banális történet. A budapesti Művészetek Palotája igazgatójával, Kiss Imrével egy rendkívül laktató ebéd után beszélgettünk. Azt kérdezte: Miért nem használod a Talambát? Hirtelen azt hittem, hogy egy emésztést segítő pezsgőtabláttáról van szó. Visszakérdeztem: Mi az a Talamba? Erre ő elmondta, hogy a világ legjobbjai között számon tartott ütőegyüttes, a talamba pedig egy hangszer. A fiatal csapat tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ismerkedtek meg egymással, s többfajta stílusban is otthonosan mozognak. Jó velük dolgozni, ezért folytatódik a közös zenélés.

- Mik a jövőbeli tervei?
- Míg gyermekkoromban órákig hallgattam a fővárosi Mátyás templom orgonáját, addig manapság egy sima orgonakoncertre már senki sem kíváncsi. A közönség plusz töltésre vágyik, így 2012. április 16-án felidézzük a moziorgonák izgalmas világát. Az 1920-as években még a némafilmek alatt óriási sípos orgonák szóltak, most az egyedülálló show műsorban a hozzá tartozó dalokat, Törőcsik Mari és Garas Dezső éneklik. Egy évvel későbbre is megvannak a tervek, ekkor Bach és Shakespeare művei találkoznának, melyben a walesi-amerikai Oscar-díjas színész, Sir Anthony Hopkins is közreműködne.

Egy szál kabátban, vacogva
Jégverem. Az első szó, ami eszébe jutott azoknak, akik beléptek a zsinagógába. Nem erre számítottak, legalábbis az öltözéküket elnézve sokan inkább csinosan, s az alkalomnak megfelelően érkeztek. Kár volt, hiszen mindenkinek egy szál kabátban vacogva kellett kibírnia a több mint kétórás orgonajátékot. Egyik magyarszerdahelyi olvasónk szóvá is tette, miért nem lehetett ezt a nívós fellépést a kényelmes és fűtött HSMK-ban vagy a Medgyaszay Házban megtartani?

Szerző: Benedek Bálint - Forrás: Zalai Hírlap