Nem lett piros betűs ünnep, nincs ezen a napon iskolai szünet, de a legtöbb helyen, iskolában, könyvtárban, faluban, városban valamiképpen megemlékeznek Kölcseyről, a Himnuszról és a magyar kultúráról.A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:

• Apáczai Csere János-díj
•  Brunszvik Teréz-díj
• Éltes Mátyás-díj
• Karácsony Sándor-díj
• Kiss Árpád-díj
• Németh László-díj
• Szent-Györgyi Albert-díj

Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

KÖLCSEY FERENC

HIMNUSZ
A MAGYAR NÉP ZIVATAROS SZÁZADAIBÓL

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

(1823)

Magyarországnak a 19. századig nem volt "kanonizált" himnusza. A katolikus magyarság egyfajta néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Ezek mellett a nemzeti összetartozást fejezte ki a – hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is.

1797-ben Joseph Haydn Leopold Haschka versére megalkotta a Gott erhalte Franz den Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt, amely természetesen az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált. Az volt akkor is, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A vers öt évvel később jelent meg.

Vörösmarty Mihály Szózatának Egressy Béni által történt eredményes megzenésítése (1843) után Bartay Andrásnak, a pesti Nemzeti Színház igazgatójának támadt az az ötlete, hogy az osztrákok Gott erhalteja, vagy a britek God save the Kingje példájára a magyaroknak is legyen néphimnusza.
A pályázatot Garay János lapjának, a Regélő Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i számában hirdette meg. A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, anonim pályázatokról. A nyertes Erkel Ferenc (1810-1893) alkotása volt. Erkel műve mellett hat pályamű kapott dicséretet.

Az első helyezett Himnuszt és a dicséretet nyert műveket a pesti Nemzeti Színház ének-
és zenekara egy színdarab előadása előtt és az egyes felvonások közt 1844. július 2-án mutatta be.
A legnagyobb tetszést, a közönség tapsviharát Erkel műve váltotta ki.
A publikum tehát ugyanúgy döntött, mint a szakemberekből álló bizottság.

A Himnusz eredetileg egyébként nem is volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük.
Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, ajdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.

A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz
a világon, amelyet 1989-ig semmilyen törvény,
sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés
nem tett kötelező érvényűvé.
Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává.

1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” .
Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba.
Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette.

Egy anekdota szerint, a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát
és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan,
változtatásra szorult. Illyés Gyula nem vállalta, Kodály Zoltán megjegyzése pedig mindössze ennyi volt: „Minek, jó a régi!” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.

A magyar nemzeti himnusz csak 1989-ben került hivatalosan a Magyar Köztársaság alkotmányába.
"75. § A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."" (Magyar közlöny - 1989. XXXI. tv.)