Sok madárfaj nem költözik délre, velünk töltik a telet. Ilyenkor szorgalmasan tisztogatják a fákat, elfogyasztják a rovarpetéket és bábokat, megeszik a téli álmot alvó kártevőket. Lecsipegetik a növények bogyóit, magvait. Folyamatos etetésre csak a zord fagy és összefüggő hótakaró esetén van szükség, ilyenkor a madaraknak a megszokottnál is több energiára van szükségük - már az életben maradáshoz is. A rendszeres etetéssel elérhetjük, hogy sokkal több színes madarunk énekeljen vagy éppen pusztítsa a rovarkártevőket jövőre a kertben.

Az etetés alapszabályai

 Fontos leszögezni, Magyarország környezeti állapota még alkalmas arra, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet.

 Ha mégis belevágunk, a madarak érdekében fontos figyelembe venni néhány alapvető szabályt.

Csak télen etessünk - Nyugat-Európa egyes országainak környezetállapot-romlása miatt az énekesmadarak állománya drámaian csökkent, ezért az ottani állatvédelmi szemlélet a madarak egész éves etetését támogatja. Hazánkban továbbra sincs szükség az egész éves etetésre, ami veszélyeket is rejthet: több megfigyelés is szól arról, hogy a széncinege-fiókák az etetőből vett napraforgót nem tudják megemészteni, a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladnak.

Rendszeresen töltsük föl az etetőt - Az etetést az első tartós fagyok, a hó vagy ónos eső megérkezésekor kezdjük el, és a tartós fagyok megszűntéig folytassuk. A madarak könnyen megtanulják, hogy etetőnk megbízható táplálékforrást jelent, ezért ha megbízhatatlanul pótoljuk az eleséget, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. A kis testű madarak tartalékai a -10 Celsius-fok alatti hidegben csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát.

Tegyük az etetőt macska-biztos helyre - Igazán sokkoló látvány, amikor a madarak segítésére kitett etető egyik pillanatról a másikra vérfürdő színterévé változik. Mint minden állat, evés közben a madarak ébersége is csökken, az etetőt ezért csak olyan helyre - ablakpárkányra, ágra, állványra - tegyük, ahol nem éri el a környék macskája.

Mivel etessünk?

A legnépszerűbb – mind az etetést végző emberek, mind pedig a madarak között – a napraforgómag. Fontos, hogy semmiképp ne adjunk sózott, pirított szotyit a madaraknak, csak a „sima” mag a jó eleség. A kisebb madarak számára, mint például az ökörszem vagy a vörösbegy, érdemes a napraforgómagba apróbb eleséget - kölest, muhart -szórni, ugyanis ezeknek a madaraknak a csőre nem elég erős a szotyihoz. Jó megoldás lehet például a napraforgómag közé díszmadár-eleséget önteni, amelyben mindezen apró magvak benne vannak.

Készíthetünk madarainknak madárkalácsot is – méghozzá nagyon egyszerűen. Nem kell más hozzá, mint egy kis műanyag pohár, vagy joghurtos doboz, faggyú valamint az előbb említett magvak, esetleg dió. A műanyag pohárba eleséget szórunk, majd arra ráöntjük a felmelegített, folyékonnyá vált fattyút. Fontos, hogy egy madzagot is lógassunk ekkor a készülő madáreleségbe, hogy tudjuk mivel felkötni a fára (ha ezt kihagyjuk, kis hálóba is betehetjük az élelmet, és azt akasztjuk fel). Ezek után hagyjuk kihűlni keverékünket, kiszedjük a pohárból, és kész is a tápanyagdús madárebéd.

Természetesen a szalonnabőrke sem mehet kárba, azt is fellógathatjuk kis barátainknak, vendégeinknek. A cinegék például különösen nagy örömmel eszegetnek a zsíros szalonnamaradékból.

Ezeken kívül lehet kapni a boltokban különböző madárkalácsokat, élelmeket, ezekkel is próbálkozhatunk, ám a fent említett hagyományos élelmek teljes biztonsággal odacsalják a környék madarait etetőnkhöz.

Kenyeret, morzsát soha! - Soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják.

Miben és hol etessünk?

A legegyszerűbb, bár kétségtelenül nem legdekoratívabb megoldás a kivágott műanyagflakon, melybe beleszórhatjuk a magot és már ki is függeszthetjük a fák ágaira. Még ennél is egyszerűbb egy tálka kihelyezése, melynek alját kilyukasszuk, hogy az esővíz kicsöpöghessen alul. A leeső hó azonban ezt gyakran betemetheti – erre figyeljünk oda. Fából gyönyörű etetőket készíthetünk. „Automata” adagolósat, de négy oldalról nyitott, V-tetőset is. A lényeg, hogy a madarak szabadon járhassanak a fa ágai, a bokrok és az élelem között és láthassák környezetüket táplálkozás közben.

A rigóknak, kik nem nagyon szoktak az etetőbe repülni, a földön készíthetünk terített asztalt zöldségekből, almából. Erre mindössze egy kisebb, fedett rész kell – akár egy oldalára fordított láda is megteszi.

A bokrok, fák ágaira a már említett szalonnát, madárkalácsot bátran fellógathatjuk, de rájuk szúrhatunk almát is, hogy abból is bátran csipegessenek pártfogoltjaink.

Az etető helyét úgy válasszuk ki, hogy lehetőleg ne legyen zavart, forgalmas helyen – bár egy-egy ajtónyitást követően a madarak hamar visszajönnek az etetőkhöz. A ragadozókat is figyelembe kell venni a helyválasztásnál. A karvaly, és egyéb itt-ott feltűnő ragadozómadarak a természet rendje szerint cselekednek, mikor elejtenek egy-egy verebet, cinkét, így ne legyünk rájuk mérgesek. A házi macskák azonban gyakran tudnak kárt okozni az etetők körül. Ellenük leginkább úgy védekezhetünk, ha a madáretetőt olyan helyre rakjuk, mely körül nyílt terület van, így a lopakodó házi kedvencet már időben észre vehetik a madarak. Az is megoldás, ha az etető elég magasan van, és a macska sehogy nem tudja azt elérni.

Bár a környéken a kertesházak dominálnak, akad itt-ott egy-egy panel, társasház is – gondoljunk például Solymárra, Piliscsabára, stb. Itt az ablakba elé tehetünk ki eleséget. Akár kivágott flakont, akár fából készült etetőt is kihelyezhetünk, a rigóknak pedig az ablakpárkányra szórhatjuk a zöldséget, almát.

Milyen madarakkal találkozhatunk az etetőnél?

Leggyakrabban széncinegével, kékcinegével, házi- és mezei verebekkel, de gyakran jönnek az eleséggel mindig jól ellátott etetőkhöz különlegesebb madárvendégek is. Pilisvörösvár Üdülőtelepén például rendszeres látogatók a tavasszal „zsír”-ozó zöldikék, az északról érkező, vaskos csőrű meggyvágók. Sokszor egy-egy fakopáncs is beszállhat az etetőbe, sőt, nem ritkán mókust is lehet látni a parkok, erdők közelébe kihelyezett élelemnél.

A fekete rigók, balkáni gerlék előszeretettel csipegetnek a földről, fent pedig az erdei pinty, de az előbb említetteken kívül más cinegefajok sem ritkák – barátcinegék, fenyves cinegék – és gyakran előkerülnek a kúszóbajnokok is, a csuszkák. Rendszeres látogatók lehetnek a tengelicek a csízek, a citromsármányok is.

Tehát ha megfelelően etetjük vendégeinket, és türelmesek vagyunk, órákat is csodálhatjuk e madarak szépségét, miközben csipegetnek az általunk kirakott életmentő élelemből.

(A Magyar Madártani Egyesület ajánlásai alapján)

Zelk Zoltán: Két cinke- részlet

Tavaly télen két cinke,
széncinke, és kékcinke
- mind a kettő szép cinke
szállt az ablakomba.

Egyik fején szénsapka,
másik fején kéksapka,
így ültek az ablakba-
de örültem nékik!

Kaptak diót, tökmagot,
mind a kettő jóllakott.
Azt se mondták, jónapot,
s máris elrepültek.

Megvan még az ablakom,
van dióm és van magom,
jövőre is kirakom
- visszavárom őket.